Automata öntözőrendszerek
A víz az élőlények számára a legfontosabb lételem. Földünkön egyszerre több formában is jelen van (jég, víz, és pára). Folyamatos körmozgása révén helyét és állapotát állandóan változtatja. Ezt hidrológiai körfolyamatnak nevezzük.
Mezőgazdasági és kertészeti szempontból igen fontos a talaj felső, alulról a talajvíz felszínével lezárt, a gyökérzónát, valamint a talajfelszín felé emelkedő a növényzetet is magába foglaló tér vízforgalma. Ezen tér vízforgalmának legfontosabb jellemzői:
· A csapadék (öntözővíz is)
· A csapadék beszivárgása
· A talaj felszínéről történő párolgás (Evaporáció)
· A növény párologtatása (Transpiráció)
· Evapotranspiráció
· A talaj kapilláris járataiban történő vízmozgás
· Hozzá illetve elszivárgás
Természetesen a fenti jellemzőkön kívül csapadéknak minősítjük az öntözéssel kijuttatott pótlolagos vízmennyiséget is.
Egyformán gondot jelent, ha sok, és ha kevés a rendelkezésre álló víz mennyisége. Ha kevés a természetes vízmennyiség azt öntözéssel kell pótolni.
Öntözést csak ott lehet megvalósítani, ahol elegendő mennyiségű és minőségű öntözővíz áll rendelkezésre. Alkalmazni ott kell, ahol a természetes csapadék mennyisége nem elegendő, és/vagy eloszlása nem megfelelő. Az öntözővíz minőségét befolyásolják a vízben lebegő anyagok mennyisége (homok=hálós szűrőkkel nem lehet szűrni=hidrociklon, algák= ellene homokszűrő, vagy árpaszalma a tóba) és nagysága. Minőségi tényezőnek tekinthetjük még a keménységet, kémiai összetételt, valamint az öntözővíz hőmérsékletét, mely 20-25C° között lenne a legmegfelelőbb.
Az esőztető öntözésnek egyik legnagyobb problémája a víznek a levegőbe való kijuttatása és porlasztása miatt bekövetkező nagy párolgási veszteség. Ennek mértékét befolyásolja a levegő hőmérséklete, páratartalma, a szél sebessége, a cseppek mérete és útja, valamint a vízsugár hossza és magassága. A párolgási veszteség hazánkban meleg napokon a déli órákban akár 40-50% is lehet! Ennek érdekében kerüljük a nappali öntözést és törekedjünk az éjszakai öntözésre, mert ebben az időszakban a párolgási veszteség akár 10% köré is csökkenthető.
Az öntözővízzel szemben támasztott minőségi követelmények irodalmi adatok alapján:
1. Az öntözőrendszer főbb alkatrészei:
|
"Melyik márkát válasszam, és miért érdemes minket választania?"
|
||||||||||||
Tovább a műanyaghegesztéshez:>>
Felhasználási lehetőségek:
Házi kertekben (Gyepre, virágágyásba)
Közterületeken
Sportpályákon
2. Esővízgyűjtő rendszerek A csapadék lehet áldás vagy átok. Az esővíz gyűjtésével könnyen megoldhatjuk, hogy a tetőre hulló és az ereszcsatornákban összegyűlő csapadék ne a ház környékét áztassa, hanem kertünk növényei élvezhessék áldásos hatását. Ha számításba vesszük, hogy 40m2-nyi tetőfelületről, havonta átlagosan 1m3 víz gyűjthető össze, akkor még spórolunk is a vízgyűjtéssel. Az esővíz összegyűjtése a tetőről általában egyszerűen és viszonylag kis költséggel megoldható, hiszen az ereszcsatorna rendszer erről egyébként is gondoskodik. Nekünk már csak annyit kell tennünk, hogy az összegyűlő vizet felfogjuk hordókban, vagy valamilyen arra alkalmas eszközben.
MIÉRT ÉRI MEG ÖSSZEGYŰJTENI?
Az esővíz összegyűjtése több szempontból is előnyös. Egyrészt ezzel a vízzel öntözhetjük a kertet, így spórolunk a vízszámlán. Továbbá az esővíz öntözésre alkalmasabb, mint a szintén olcsón hozzáférhető fúrt kutakból nyert víz. Ennek ugyanis nagy a keménysége, míg az esővíz lágy víz, mely a növények szempontjából élettanilag kedvezőbb. Esztétikai előnyei is vannak, mivel a kemény kútvízzel öntözött növények leveleire kicsapódhatnak a benne oldott ásványi anyagok, melyek csúnya fátyolos, szürkés színűvé tehetik a lombot. Másik előnye az esővíz és a hólé összegyűjtésének, hogy az ereszcsatornákból nem a ház mellett folyik szét. Ha a ház lábazati szigetelése, illetve pinceszint esetén annak oldalszigetelése kifogástalan, akkor elvileg ez a víz elszivárog a talajban, és nem tesz kárt az épületben, de a biztonság kedvéért jobb mégis elvezetni. Ha a szigetelés hibás, akkor ez a fokozott vízmennyiség sokat ronthat az épület állapotán. Nemcsak öntözésre lehet használni az esővizet. Ha ezzel a lágy, szűrt vízzel mossuk ruháinkat, meghosszabbíthatjuk mosógépünk élettartamát, nincs szükség a káros foszfát tartalmú adalékanyagok alkalmazására, és kevesebb mosóport kell használnunk. A WC-öblítésre pedig ökológiailag és technikailag a lehető legjobb megoldás.
FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZGYŰJTŐK.
A tartályokba gyűjtött vizet gravitációs úton, az alján elhelyezett csapra szerelt tömlővel is kiöntözhetjük. Ha messzebbre szeretnénk kijuttatni, akkor érdemes egy búvárszivattyút beleengedni a tartályba, és azzal rásegíteni a vízszállításra. Automatizálva a felhasználás útját felügyeli, ellenőrzi és vezérli a rendszert, és garantálja az üzembiztonságot. A szivattyú mindig a felhasználásnak megfelelő mennyiségű vizet emel ki a csapadékgyűjtőből, s amint a tartály kiürül, a berendezés automatikusan a vezetékes vízből látja el a WC-t és a mosógépet. A tartályos, hordós felszíni vízgyűjtők hátrányai, hogy könnyen bealgásodnak, elkoszolódnak, és a tél beköszönte előtt ki kell ürítenünk, különben a fagyáskor táguló térfogatú jég szétfeszíti a tartályokat. A felszíni víztárolókat az ereszcsatornához minél közelebb célszerű tenni. Lényeges, hogy vízszintes talajra helyezzük, s az sem árt, ha árnyékos helyet találunk, így a párolgási veszteség is csökkenthető, csakúgy, mint az algák gyors elszaporodása. A felszín alá telepített gyűjtőknél ez a probléma könnyebben kiküszöbölhető, és esztétikai szempontból is előnyösebbek, hiszen a tartály nem a házfal mellett éktelenkedik, hanem a föld alatt a szem elől elrejtve marad, és helyet sem foglal a ház körül. Ezeknél a tartályoknál előnyös, ha egy darabból készülnek így a föld kisebb mozgásai miatt nem keletkezhetnek repedések az illesztéseknél, és szigetelési problémákra sem kell számítani. A felszín alatti rendszert úgy kötik be, hogy a tetőről összegyűlő víz, szűrőn keresztül jusson a tartályba, a szűrőn fennakadó szennyeződések pedig a szennyvízcsatornába kerüljenek.
NÉHÁNY TELEPÍTÉSI SZABÁLY:
Az esővízgyűjtő rendszer szinte minden eleme javítható, cserélhető, egyedül a tartály cseréje és javítása jár nagy költséggel és ráfordítással, ezért ezt érdemes nagyon körültekintően kiválasztani. A földbe süllyeszthető műanyag tartályok bírják a körülöttük, és rajtuk lévő föld terhelését, telepítésükhöz néhány óra elegendő. Az épülettől legalább 1 méterre helyezzük el, s ügyeljünk arra, hogy ne álljon talajvízben. Fölötte gyalogos forgalom minden további nélkül lehetséges, ám ha gépjárművekkel is szeretnénk a tartály fölött eljárni, akkor azt mindenképp jelezni kell a kivitelezőnek. Nagyobb fák törzsétől legalább 2,5-3 méterre kerüljön, és fölé is csak olyan sekélyen gyökeresedő fajokat ültessünk melyek nem nyomják majd a falát. Az ereszcsatornákba érdemes hajlítható dróthálót tenni, így az azokon fennakadó falevelek nem a rendszer szűrőjét terhelik. Minden tetőnégyzetméterre 130-160 liternyi tárolókapacitással számoljunk. Ha vízgyűjtő rendszerünket ennél kisebbre tervezzük, akkor esős időben a vízmennyiség egy része kárba vész. A túlméretezett tartály pedig többletköltséget jelent a beruházáskor, hiszen nem lesz tele soha. Egy személy naponta 120-150 liter ivóvizet használ el, amelynek közel fele csapadékból is biztosítható lenne. Egymáshoz közel lévő épületek mindegyikét megéri bekötni a gyűjtőrendszerbe, így nagymértékben csökkenthető a vezetékes ivóvíz takarítási, öblítési és egyéb, tehát nem személyes fogyasztási célú mennyisége.
Takarítás 4 liter Mosogatás, főzés 7 liter Fürdés 70 liter Kert 6 liter Mosás 18 liter WC 45 liter
Összesen 150 liter
VASBETON VÍZGYŰJTŐ TARTÁLY ÉPÍTÉSE
|